A 44. Kösely Kupa és Hajdúszoboszlói Lovasfesztivál augusztus első hétvégéjén került megrendezésre, mely nagy sikerrel zárult és változatos szórakoztató élményeket vonultatott fel a rendezvény közönségének.
Az esemény nemcsak egy verseny, hanem a lovashagyományokat ápoló közösségi program is, melyről egy hiteles élménybeszámolót kaptunk Kovács-Igric Dominika, agrár-szakújságírótól. Ajánljuk a cikk elolvasását, mellyel felidézhetőek az itt átélt lovas pillanatok, szórakoztató családi kikapcsolódással töltött idő, vagy inspiráció szerezhető arról, hogy jövőre miért is látogassanak ki a térség legismertebb és leglátogatottabb lovas eseményére.
A cikk itt olvaható:
Nem szeretnék hazamenni és én is lovat akarok!–Őszinte élménybeszámoló a 44. Kösely Kupa és Hajdúszoboszlói Lovasfesztiválról.
„Nem vagyok lovas szakember, ugyanakkor laikusnak sem tartom magam, hiszen állattenyésztő mérnökként egykor lovaim voltak… és aki egyszer lovas volt – mint tudjuk – lélekben örökre az is marad. Azonban Kösely Kupán korábban még nem jártam, ezért talán még inkább örültem a megtisztelő felkérésnek, amely szerint én készíthettem a rendezvény résztvevőivel a szakmai interjúkat. Fogadják szeretettel rövid beszámolómat!
Miután megérkeztem Hajdúszoboszló Repülőtérre, lehetőségem nyílt bejárni a rendezvény helyszínét, megnézni a kiállítói standokat és az állandó programokat. Az első pillanattól kezdve különös érzés kerített hatalmába: Itt valami más, mert minden érdekel! Nem volt „bóvli árus” és az összes családi program a kulturált, ismeretterjesztő szórakozást szolgálta. A gyermekeknek állattartáshoz- és mezőgazdasághoz kapcsolódó kreatív játszótér lett kialakítva, amelyen belül interaktív állomások várták a kicsiket és nagyokat. Nagy kedvencem volt a megfejhető tehén-modell és a kukorica-homokozó, de kipróbáltam a mezítlábas sétányt és a logikai játékokat is.
Délelőtt kilenc órától párhuzamosan futottak a szakmai programok a lelátónál kialakított „A szektor” lovaspályán és a „B szektorban”. Két nap alatt több mint 40 versenyfordulót- és lovas bemutatót nézhetett meg a közönség, ami véleményem szerint önmagában bravúros szervezést igényel. Nézőként is fárasztó volt követni és kiválasztani azt az eseményt, amiről semmiképpen nem akartam lemaradni.
Sokat tanultam Fülöpné Mátyus Zsuzsa versenybírótól, aki elképesztő energiával és fegyelemmel kommentálta végig a két versenynapot. A bírálatokban, valamint a műsorvezetésben részt vett Kovács Máté szakmai főszervező is, aki egyébként a Lovasfesztivál több program- és látványelemét évről-évre a résztvevő lovasok- és ménesgazdaságok bevonásával közösen alakítja ki.
A szombati Magyar Ló Kupa-, valamint a vasárnapi Csikósverseny fordulói között látványos közönségprogramok követték egymást. Személyes kedvencem volt a lóvontatta mezőgazdasági munkagépek bemutatója, amelyek közül többet működés közben is megfigyelhettek az érdeklődők. Számomra a legérdekesebb, a kuriózumnak számító fűkasza volt, amelyet a zajos üzemelés ellenére szép egyenletesen húzott a ló. A régi eszközök tulajdonosa- és gyűjtője Kudri László feleségével Tokajból érkezett a rendezvényre. Lovaikkal, gépeikkel és korhű öltözékükkel a lovas mezőgazdaság kevéssé ismert mindennapjait elevenítették fel.
A lovas események között érdekes színfoltot jelentett számomra a magyar kutyafajták felvonulása, valamint az agarak futtatása.
Megható, ugyanakkor felemelő élmény volt számomra a „Varázsszőnyeg” névre keresztelt gyermekprogram hatása a fiatalokra. Egy nagy szőnyegre felültek a kicsik, amit egy magyar hidegvérű ló húzott, mintha lovasszán lett volna. Leírva egy végtelenül egyszerű dolognak tűnik, mégis volt olyan gyermek, akiknek akkora élményt jelentett a program, hogy potyogtak a könnyei a boldogságtól. Itt hangzott el az a mondat, amit egyébként akkor én is magaménak éreztem:
„Nem szeretnék hazamenni… Én is lovat akarok!”
Minden jónak vége lesz egyszer – szokták mondani, és most is így lett. A lovasfesztivál ünnepélyes zárása után az autóban ültem és hazafelé azon tűnődtem, hogy jövőre mit kellene jobban megnézni, melyik programra nem jutott elég idő…
De vajon mitől hiányzik máris és mitől egyedi a Kösely Kupa? Talán attól, hogy minden résztvevő egy kicsit magáénak érzi ezt a rendezvényt… és ezért is térnek vissza ide olyan szívesen.”
Kovács-Igric Dominika, agrár-szakújságíró