A 2025-ös centenáriumi év kapcsán több alkalommal is olvasható lesz a 100 ÉVES A HAJDÚSZOBOSZLÓI GYÓGYVÍZ kapcsán több blog bejegyzés is a város hivatalos turisztikai weboldalának blog oldalán. Itt olvasható az első cikk!
Hajdúszoboszló Város Lapjában a gyógyvíz megtalálásának centenáriumának tiszteletére megjelenő sorozat ad visszatekintést a hajdúszoboszlói I. sz. mélyfúrás történetére. Emléket állítva egyúttal Dr. Pávai Vajna Ferenc főgeológusnak, valamint a gyógyvizünket feltáró tudósoknak, szakembereknek, a dolgos fúrómunkásoknak és más személyeknek is. A forró arany megtalálói, akik bár szénhidrogént kerestek, gyógyvizet találtak, s ezzel megteremtették az alapot a város gazdasági felemelkedéséhez. Nekik és a felelősségteljes utókornak köszönhető, hogy 2025-ben is kellemes, gyógyhelyi környezetben élvezhetjük Hajdúszoboszló, a felüdülőhely nyújtotta pihentető, gyógyító élményeket és szórakoztató lehetőségeit (programok és rendezvények).
Történelmi visszatekintés
1925. október 26-ot írtak, reggel 6 óra 10 perckor hatalmasat rázkódott a Debreceni útfél mentén álló fúrótorony, s a forró víz megállíthatatlannak tűnve szökött a magasba. A helyiek csodaforrásnak nevezték el. A felfelé nyomuló földgáz hozta magával az 1090,87 m mélységből a 73 °C-os folyékony kincset, s a csillogó, aranybarna, illatos víz elárasztotta a környékbeli gödröket. Megnyitotta az elmaradott alföldi mezőváros történetének fényes fejezetét.
A gyógyvízfeltárás előzményei
„A Pestet Debrecennel összekötő vasút vonatának első osztályú fülkéjéből 1923 egyik bolondos áprilisi napján egy furcsa, régi zsinóros-magyaros öltözetű, Kossuth-szakállas úr szállt ki Hajdúszoboszló álmos állomásán. Már esteledett. Lámpa – egy – csak az állomás mögötti Szeles kocsma előtt pislákolt, a legközelebbi pedig a két kilométerre lévő sáros, városi piactéren.” A különös utas Pávai Vajna Ferenc volt. A tudós főgeológus korszakos jelentőségű látogatását „A hévízek atyja – Dr. Pávai Vajna Ferenc regényes életútja” című könyvében (2010) jó barátja, a debreceni Nagy László János megírta. Miért érkezett ide Pávai? A történések megértéséhez előbb utazzunk vissza az időben!
Az 1920-as években nem is a föld mélye által megőrzött vizet kerestek a tudósok a Trianonnal megcsonkított Magyarország 93 ezer négyzetkilométernyire zsugorított területén vizsgálódva, hanem szénhidrogének után kutattak az ország gazdaságának érdekében a megmaradt vidéken, így az Alföldön is.
A szénhidrogéneket, melyek a kőolaj és a földgáz természetes eredetű, élő szervezetek bomlásával, átalakulásával keletkezett elegye, természetes előfordulási formájukban a Kárpát-medencében már régóta ismerték. A szurok szó 1075-ben, az olaj szó 1309-ben jelent meg a nyelvünkben. Szenczi Molnár Albert latin-magyar szótárában (1604) a kőolajat a következőképpen határozta meg: „petrólium: kősziklából csöpögő olay”. Ezeket a szavakat a régi szoboszlóiak is használták.
A történelmi Magyarország idején, 1869-ben megalapították a Magyar Királyi Földtani Intézetet, 1907-ben pedig a Geofizikai Intézetet. A hagyományos módszerek nem voltak alkalmasak a mélyebben fekvő rétegek feltárására, ezért 1880-tól áttértek a mélyfúrásokra. 1908-tól id. Lóczy Lajos szorgalmazására kezdődtek meg a fúrásos gázkutatások. A világháború végéig harminchét gáztermelő fúrás készült el az ún. gyors ütésű, fordított öblítéses (Fauck express, Trauzl rapid) berendezésekkel. Ezeknek a szabályozható sűrűségű öblítővizével ugyanis a túlnyomást leküzdhették, és így megakadályozhatták a gázkitörést. A kőolajtermelés is felvirágzott.
A Nagy-Magyarország szénhidrogéniparát tehát ezen évtizedekben megteremtették. Oroszlánrésze volt ebben Böckh Hugó geológusnak, aki a kor olaj- és földgázkutatásainak kiemelkedő szakértője, 1918-tól 1921-ig az állami bányászati monopóliumok és kutatások központjának igazgatója. Pávai Vajna Ferenc a selmecbányai akadémián tanársegéde volt. Miután Böckh kilépett az állami szolgálatból, külföldre távozott, a perzsiai olajkutatásokat vezette, azonban a Hajdúszoboszló közelében lévő Vérvölgy fúrásponti tervezésében Bőhm Ferenc bányamérnökkel még részt vett. Ezután viszont Pávai Vajna Ferenc folytatta a geológiai kutatást.
(Felhasznált irodalom: Pannon Tükör – Szénhidrogének, szénhidrogénipar Magyarországon (2002). A Magyarhoni Földtani Társaság Földtani Közlönye (150/4, 2020), Szanyi J et al: A geotermikus energia kutatása és hasznosítása Magyarországon az elmúlt 150 év tükrében)
Írta: Tibai Irma
Fotók
- Pávai Vajna Ferenc, forrás: magánarchívum
- Böckh Hugó (a fehér hátteres), forrás: arcanum.hu
