Azok a 20-as évek

2021. április 20.

A hajdúszoboszlói fürdő 1920-as éveinek történéseit ismerhetik meg a mai blog bejegyzésünkből

A hajdúszoboszlói fövenyfürdő megépítésének előzményei 1920-as évek

A városatyák nagy jövőjű fürdő építést terveztek. Már 1925 októberének végén küldöttséget menesztettek a Pénzügyminisztériumba, az I. sz. gázos-hévízkút iránti igényük bejelentésére. Nem bízták a véletlenre, felkeresték gróf Bethlen István miniszterelnököt is. A kormányfő szükségesnek tartotta a természeti kincs hasznosítását az egész ország javára. Ígéretet kaptak, hogy „csekély méltányos összeg ellenében Hajdúszoboszló városának az egész forrás zárt területét átengedik”. A szoboszlóiak azonban biztosat szerettek volna tudni, így a miniszterelnök városi kötődését erősítendő 1926. július 3-án a képviselő-testület díszpolgárrá avatta.
Nemsokára megérkezett a pénzügyminiszter leirata, melyben rögzítették az átadás feltételeit: Gondoskodni a gázos kút megfelelő kihasználásáról és annak pénzügyi fedezetéről. Megtéríteni a kútba helyezett csővezeték kedvezményes árát. A kúthoz létesítendő vállalatok tiszta bevételéből évenként haszonrészt adjon a város az államnak.
A feltételek között megszabták: a város köteles kútfőt építeni, gázelválasztó, tároló-, elosztó-berendezéseket, gázmotoros villamosközpontot, gyógysófőző üzemet, gyógyfürdőt és vízgyógyintézetet létesíteni.
Fürdőépítésre nem volt pénze a településnek, ezért kölcsön felvételét határozták el. Nehezen elérték, hogy állami garanciával 60 ezer dollárnak megfelelő külföldi kölcsönt kaphassanak. Így tudtak hozzákezdeni a meghatározott fejlesztésekhez.
1926. július 25-én az egyezség azzal zárult le, hogy a képviselő-testület elfogadta a feltételeket. A Pénzügyminisztérium a Minisztertanács felhatalmazása alapján az I. sz. gázos-gyógyvizes kutat korlátlan kihasználási joggal száz évre a városnak átengedi. A tulajdonjogot nem adta az állam.
Gondoskodni kellett a fürdő területéről. A Bánomkert előtt 1927. március 11-én a Belső-közbirtokosság útján 40 holdnyi, 24 hektárnyi területet jelöltek ki. Ennek a fele tulajdonképpen vályogvető gödör volt. Ezen a tavaszon is még csak tervezgették, milyen is legyen a fürdő. Reménykedtek az állami segítségben, mellyel elkészülhet egy korszerű létesítmény. A remény azonban napról napra fogyott.
Magára maradt a város, és a fellángoló vitában az is elhangzott: „Mán pedig ezt a lyukat be kén dugni…” Ám mégsem ez történt, s hamarosan megkezdődhetett Hajdúszoboszló XX. századi gazdasági felvirágzása.
A városatyák még 1927 áprilisában is bizakodtak, melyről a helyi lap így tudósított: „… Hajdúszoboszló nagyobb szabású fürdőt akar létesíteni. A Vass miniszternek átadott tervezet 1 500 000 pengő költséget irányoz el. Ebből épülne fel a gyógyfürdő szállodája 60 szobával, tükörgőz- és kádfürdőkkel, modern berendezéssel. A város 1 millió pengőt kér az államtól. Addig is, míg a fürdőszálló felépül, a piaci árusátrak lebontásával kikerülő anyagból ideiglenes strandfürdőt kell létesíteni, amely ha primitív lesz is, 1-2 évre kielégíti a szükségletet…”
Pénz azonban nem jött, ezért júniusban úgy döntött a közgyűlés, hogy egy ideiglenes „nép- vagy fövenyfürdő” létesítése lehetséges. Huszonkettőezer pengőt tudtak előteremteni, s a főtéri, lebontásra érett piaci bódékból származó anyagokat is odaszánták a cél érdekében.
A népjóléti és a földművelésügyi miniszter is ellátogatott július 10-én a városba.
Vass népjóléti miniszter csupán annyit mondott Erdős Kálmán polgármester úr szavai után a városházán: a gyakorlati tapasztalatok mutatják meg az utat a jövőbe. A Mayer miniszter úrnak nem volt ideje utánanézni „helyi szakkérdéseknek”. Azt azonban bizonygatták, mennyire szívügyük a hajdúszoboszlói fürdő sorsa.
Június 17-18-án megkezdődtek a földmunkálatok. Milyen is volt ez az építkezés? Néhány kiszárított vályogvető gödröt medencének egyberekesztettek, szélét elegyengették, alját folyami homokkal megszórták. Öltözőket a piaci bódékból alakítottak ki. Július 21-én megkezdték a medence feltöltését.
1927. július 26-a az eladott jegyek dátuma szerint a fövenyfürdő megnyitásának a napja. A fürdőt ugyanis „annyira ideiglenesnek tekintették, hogy egy hivatalos, különösen pedig egy ünnepélyes megnyitót szükségtelennek tartottak a város akkori vezetői.” A fürdő azonban óriási sikert aratott, mert öt hét alatt – augusztus 31-ig – több mint 28 ezer látogatót vonzott!
Részlet A forró arany teremtő ereje című könyvből.
Szerző: Tibai Irma

Megosztás

A weboldal használatával hozzájárul a sütik használatához. Részletek...

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás