Azok a 20-as évek

2021. április 20.

A hajdúszoboszlói fürdő 1920-as éveinek történéseit ismerhetik meg a mai blog bejegyzésünkből

A hajdúszoboszlói fövenyfürdő megépítésének előzményei 1920-as évek

A városatyák nagy jövőjű fürdő építést terveztek. Már 1925 októberének végén küldöttséget menesztettek a Pénzügyminisztériumba, az I. sz. gázos-hévízkút iránti igényük bejelentésére. Nem bízták a véletlenre, felkeresték gróf Bethlen István miniszterelnököt is. A kormányfő szükségesnek tartotta a természeti kincs hasznosítását az egész ország javára. Ígéretet kaptak, hogy „csekély méltányos összeg ellenében Hajdúszoboszló városának az egész forrás zárt területét átengedik”. A szoboszlóiak azonban biztosat szerettek volna tudni, így a miniszterelnök városi kötődését erősítendő 1926. július 3-án a képviselő-testület díszpolgárrá avatta.
Nemsokára megérkezett a pénzügyminiszter leirata, melyben rögzítették az átadás feltételeit: Gondoskodni a gázos kút megfelelő kihasználásáról és annak pénzügyi fedezetéről. Megtéríteni a kútba helyezett csővezeték kedvezményes árát. A kúthoz létesítendő vállalatok tiszta bevételéből évenként haszonrészt adjon a város az államnak.
A feltételek között megszabták: a város köteles kútfőt építeni, gázelválasztó, tároló-, elosztó-berendezéseket, gázmotoros villamosközpontot, gyógysófőző üzemet, gyógyfürdőt és vízgyógyintézetet létesíteni.
Fürdőépítésre nem volt pénze a településnek, ezért kölcsön felvételét határozták el. Nehezen elérték, hogy állami garanciával 60 ezer dollárnak megfelelő külföldi kölcsönt kaphassanak. Így tudtak hozzákezdeni a meghatározott fejlesztésekhez.
1926. július 25-én az egyezség azzal zárult le, hogy a képviselő-testület elfogadta a feltételeket. A Pénzügyminisztérium a Minisztertanács felhatalmazása alapján az I. sz. gázos-gyógyvizes kutat korlátlan kihasználási joggal száz évre a városnak átengedi. A tulajdonjogot nem adta az állam.
Gondoskodni kellett a fürdő területéről. A Bánomkert előtt 1927. március 11-én a Belső-közbirtokosság útján 40 holdnyi, 24 hektárnyi területet jelöltek ki. Ennek a fele tulajdonképpen vályogvető gödör volt. Ezen a tavaszon is még csak tervezgették, milyen is legyen a fürdő. Reménykedtek az állami segítségben, mellyel elkészülhet egy korszerű létesítmény. A remény azonban napról napra fogyott.
Magára maradt a város, és a fellángoló vitában az is elhangzott: „Mán pedig ezt a lyukat be kén dugni…” Ám mégsem ez történt, s hamarosan megkezdődhetett Hajdúszoboszló XX. századi gazdasági felvirágzása.
A városatyák még 1927 áprilisában is bizakodtak, melyről a helyi lap így tudósított: „… Hajdúszoboszló nagyobb szabású fürdőt akar létesíteni. A Vass miniszternek átadott tervezet 1 500 000 pengő költséget irányoz el. Ebből épülne fel a gyógyfürdő szállodája 60 szobával, tükörgőz- és kádfürdőkkel, modern berendezéssel. A város 1 millió pengőt kér az államtól. Addig is, míg a fürdőszálló felépül, a piaci árusátrak lebontásával kikerülő anyagból ideiglenes strandfürdőt kell létesíteni, amely ha primitív lesz is, 1-2 évre kielégíti a szükségletet…”
Pénz azonban nem jött, ezért júniusban úgy döntött a közgyűlés, hogy egy ideiglenes „nép- vagy fövenyfürdő” létesítése lehetséges. Huszonkettőezer pengőt tudtak előteremteni, s a főtéri, lebontásra érett piaci bódékból származó anyagokat is odaszánták a cél érdekében.
A népjóléti és a földművelésügyi miniszter is ellátogatott július 10-én a városba.
Vass népjóléti miniszter csupán annyit mondott Erdős Kálmán polgármester úr szavai után a városházán: a gyakorlati tapasztalatok mutatják meg az utat a jövőbe. A Mayer miniszter úrnak nem volt ideje utánanézni „helyi szakkérdéseknek”. Azt azonban bizonygatták, mennyire szívügyük a hajdúszoboszlói fürdő sorsa.
Június 17-18-án megkezdődtek a földmunkálatok. Milyen is volt ez az építkezés? Néhány kiszárított vályogvető gödröt medencének egyberekesztettek, szélét elegyengették, alját folyami homokkal megszórták. Öltözőket a piaci bódékból alakítottak ki. Július 21-én megkezdték a medence feltöltését.
1927. július 26-a az eladott jegyek dátuma szerint a fövenyfürdő megnyitásának a napja. A fürdőt ugyanis „annyira ideiglenesnek tekintették, hogy egy hivatalos, különösen pedig egy ünnepélyes megnyitót szükségtelennek tartottak a város akkori vezetői.” A fürdő azonban óriási sikert aratott, mert öt hét alatt – augusztus 31-ig – több mint 28 ezer látogatót vonzott!
Részlet A forró arany teremtő ereje című könyvből.
Szerző: Tibai Irma

Megosztás

A weboldal használatával hozzájárul a sütik használatához. Részletek...

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close